A Balaton- felvidéken a Balatontól 12 km-re található a Kinizsi Vár, a magyar megmaradás szempontjából kulcsszerepet játszó hadvezér, Kinizsi Pál egykori lakhelye.
A középkori vár építtetője a Vezsenyi nemesi família, azon belül is Vezsenyi László volt, aki a 15. század első felében emeltette a várat. Ekkor készülhetett el a 25 m magas lakótorony a hozzátartozó kisebb épületekkel és az udvart körülvevő fallal. Miután 1472-ben férfiágon kihalt a család, Mátyás király a hadjárataiban tanúsított vitézségéért Kinizsinek adományozta a birtokot. Ekkoriban alakították ki a négy kisebb toronnyal a külső négyszögletes falat, amelynek belső udvarát emeletes palotaszárnnyal bővítették, sarkában várkápolnával, míg a bejárata (kaputorony) elé az ágyúk elhelyezésére alkalmas kapuvédőművet (barbakánt) emeltek, majd mély sáncárokkal vették körül. Mivel Kinizsi Pál főnemes általában az ország veszélyeztetett vidékeit védelmezte seregével, vázsonyi rezidenciáját a felesége, Magyar Benigna úrnő lakta. Az úrnő Kinizsi halála után (1494) rövidesen újra férjhez ment, majd mivel második ura, Horváth Márk a lóról leesve a nyakát törte, harmadszor is megházasodott. Férje, Kereky Gergely erőszakos, durva ember hírében állott, Benigna úrnő 1519-ben megelégelte férje viselkedését és bizalmas híveivel megölette, majd holttestét a vázsonyi várárokba dobatta. Kinizsi érdemeire való tekintettel az úrnőt a királyi bíróság nem ítélte el, de örökös száműzetéssel büntették. 1526-ban János király Bodó Ferencnek adományozta a várat, majd a 16. század második harmadától a már elhunyt Magyar Benigna második férjének rokonsága, a Horváth nemesi família szerezte meg azt. Ők megvastagíttatták falait, amihez felrobbantották a közeli pálos kolostort, hogy onnan nyerjenek építőkövet, valamint hogy a törökök nehogy megszerezzék és erődítménnyé alakíthassák azt. A 16. század közepétől a magyar végvárrendszer része volt, bár katonai szempontból nem tartozott a jelentősebb erősségek közé, inkább csak megfigyelő szolgálatra használták, a közelében elhelyezkedő város rendszeres adót fizetett a törököknek. 1594-ben őrsége elhagyta Veszprém elfoglalását követően, majd a törökök el is foglalták, ám nem sokáig, a magyarok hamarosan vissza is foglalták
A zicsi és ekkortól vázsonykői Zichy főnemesi család 1649-ben szerezte meg a váruradalmat, és hajdúkat telepített ide. Az utolsó katonai jellegű összecsapást a Rákóczi-szabadságharc idején vívták falai előtt, hol a kurucok, hol a labancok kezén volt, ám csak másodlagos szereppel. Egy ideig Esterházy Antal főgenerális főhadiszállása is volt. Végül 1709-ben végleg a labancok birtokába kerül, katonai jelentősége ezután már fokozatosan csökkent; az uradalom börtönéül használták lassan pusztuló épületeit. 1756-ban uradalmi pálinkaégetőt alakítottak ki itt. 1727-ben Zichy Imre újraszentelte várkápolnáját, mely az egyetlen katolikus templom volt a községben ezidőtájt. 1762-ben a Zichyek a patak túl partján felépíttették új kastélyukat, így teljesen elvesztette jelentőségét, egyedül a lakótoronyban laktak még kiöregedett cselédek. A 18. század végére már csak lakótornyát találták jó állapotban, ám nem sokkal ezután földrengés, majd 1857-ben tűzvész tett kárt a toronyban. Keleti homlokzata teljes hosszában megrepedt, ráadásul a tűzvészben tetőzete is odaveszett, amelyet később Rómer Flóris szorgalmazására pótoltak. A századfordulón palotájának emeleti magas falcsonkja is ledőlt. Ilyen állapotban kezdődött meg 1954-1960 között régészeti feltárása és megóvása. 2005-ben újabb feltárásokat végeztek.
A lakótornyáról jellegzetes erődítmény két és fél évig tartó felújítást követően 2023.március 16-án nyitotta meg újra kapuit. A teljesen megújított ill. részben újjáépített várat, benne a közel 2800 négyzetméter élmény- és kiállítóteret ez év április 01-től újra az önkormányzat üzemelteti. Idősek, mozgásukban korlátozott személyek a vár mellett üzemelő kávézóban és ajándékboltban virtuálisan tudják bebarangolni a vár termeit a jelenkorban, de akár több száz évvel ezelőtti állapotában is.
