300 éve a nemzet szolgálatában, 100 éve a Bécsi kapu téri palotában

Az ország, azaz a magyar rendek levéltára (Archivum Regni) 1756. évi alapításakor a pozsonyi országházban talált otthonra. Innen 1784-ben a feloszlatott klarissza apácarend budai kolostorának épületébe, a budai országházba költözött, ahol a levéltári használatra átadott helyiségek már a beköltözéskor is szűkösnek bizonyultak. A Magyar Királyi Országos Levéltár létrehozásakor, 1874-ben fölmerült egy önálló levéltári épület felépítésének terve. Pecz Samu műegyetemi tanár csak 1912-ben kapott megbízást a Bécsi kapu téren lévő ún. bosnyák laktanya helyére építendő levéltár terveinek elkészítésére. A híres építész, akinek nevéhez számos budapesti középület megalkotása fűződik, Pauler elképzelései és a nemzetközi tapasztalatok alapján romantikus, historizáló stílusú épületet tervezett. A munkaszobákat és a reprezentációs helyiségeket az U alakú épület középső részén helyezte el, az iratraktárak pedig az oldalsó szárnyakban kaptak helyet. A várfal felőli oldalra egy, a központi fűtés kéményét rejtő torony került. A torony és az épület Budapest ostroma alatt, 1945 telén olyan sérüléseket szenvedett, hogy a tornyot már nem állították helyre. Az építkezés 1913 őszén kezdődött meg, befejezését és a beköltözést azonban az első világháború (1914–1918) és az azt követő pénzügyi nehézségek lehetetlenné tették. A fordulat Klebelsberg Kuno kultuszminisztersége idején következett be. Bethlen István kormányának nagyformátumú művelődéspolitikusa minden befolyását latba vetve törekedett az építkezés befejezésének előmozdítására. A levéltár Csánki Dezső főigazgatósága alatt, 1923-ban költözhetett be palotájába. Az épület külső kőszobrászati munkáit Mikola Ferenc készítette. A gazdag belső díszítést Langer Ignác készítette és Klebelsberg elképzeléseinek megfelelően alakították ki. A miniszter a falképek témáit személyesen egyeztette Dudits Andor (1866–1944) festőművésszel, akit 1925–1929 között elvégzett munkájáért állami nagy aranyéremmel jutalmaztak. A tető díszes cserepei a pécsi Zsolnay gyárban készültek. Az épületet 1945 telén, a főváros ostroma idején számos tüzérségi és bombatalálat érte. Ennek következtében a keleti, Bécsi kapu felőli oldalon egy raktár teljesen elpusztult, a nyugati szárny egy része és a kutatóterem romba dőlt, a torony pedig olyan súlyosan megrongálódott, hogy annak helyreállítása többé nem volt lehetséges. Még be sem fejeződtek az újjáépítési munkálatok, mikor 1956. november 6-án harckocsi–gránát találta el a nyugati szárnyat, aminek következtében egy raktár teljesen kiégett, és a tűz két másik raktárra is átterjedt.