Parasztgazda ház és halászcéh ház

Tihanyban, a Batthyány utca és a Pisky sétány között (Pisky sétány 12.) található oszlopos ívelt parasztgazda házzal és halászcéh házzal kapcsolatban már az 1930-as években felvetődött a gondolat, hogy tájházként kellene megmutatni a nagyközönségnek. A múzeumi funkció megvalósítására azonban csak az 1960-as években került sor, amikor is folyamatosan rendbe hozták és berendezték az említett két épületet. A múzeummal a népi építkezés és életmód bemutatása volt a cél. A Balaton-felvidéken és a Bakony területén a fő építőanyag a kő volt. Településünkön a népi építkezés helyi stílust alakított ki: egyszerű vakolatlan bazalt terméskő falazásnak csúcsfalas képviselője, ablaka körül fehérre meszelt kerettel. Erről a tihanyi ház azonnal felismerhető és más falubeli építkezési formától megkülönböztethető.

A parasztgazda háznak a feljegyzések szerint 1797-1820 között csak két helyisége volt, elöl nyitott tornáccal. Az épület helyreállítására 1965-ben került sor. A szabadkéményes konyha mellett egy berendezett szoba található. A konyhából néhány lépcsőfokkal lejjebb nyílik a szűk kamra. Az épületből kilépve az egyik oldalán nyitott fészer, kocsiszín található, valamint disznóól.

A halászcéh ház a Dunántúl egyetlen megmaradt halászháza. Ez az épület a céhház funkcióit töltötte be. Itt tartották a céhtagok az összejöveteleiket, itt őrizték a céhládát, a céhkorsót és a céhpecsétet. Az 1055-ben keletkezett tihanyi alapítólevélben található az első írásos emlék a balatoni halászatról.Tihany az 1800-as években halászfalunak számított. A XVIII-XIX. századi adatokból megállapítható a balatoni halászat kiemelkedő szerepe, főként a téli, jég alatti halászat fontossága. A tihanyi gardahalászat helyi specialitásnak nevezhető. A látott hal fogása érdekes és jellegzetes halászási mód volt a településen.

A házak a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. finanszírozásában, a Laczkó Dezső Múzeum szakmai munkájával 2022-re újultak meg.