Csak annyi bizonyos, hogy reformáció előtti, építési idejéről nem maradt fenn adat. Az Apáca utcában állott, 1556-ban tűzvész pusztította. Ezután befödték és raktárként használták (Lestyán Ferenc: Megszentelt kövek). A Ferencesek temploma, a hajdani cisztercita apácák kolostora. A luteránus vallás előretörésekor megszűnt működni, és leromlásához nagyban hozzájárult, hogy gabonaraktárrá vált.

A reformáció után a ferencesek voltak az elsők, akik megpróbáltak Nagyszebenben letelepedni. Nagy segítségük volt az osztrák hadsereg óhaja, hogy legyen Nagyszebenben egy katolikus templom, amely a tisztek temetkezési helyéül szolgál. Az első lépést erre gróf Johannes Boussy Rabutin parancsnok tábornok tette meg 1702-ben, amikor a városi tanács teljes ülésén kérte, hogy az ún. Nonnen Kirchét adják át erre a célra. Kérése süket fülekre talált.

Több szerencsével járt az ügyben gróf Stefan Steinville tábornok, akinek 1716. február 12-én - gróf Kornis Zsigmond erdélyi főkormányzó és sok tisztviselő jelenlétében - átadták a templom és zárda kulcsait a város nevében. A tábornok a templomot P. Antonius Schirmer gondjaira bízta, aki rövid idő alatt annyira rendbe hozatta, hogy az első szentmisét 1716. június 13-án megtarthatták, a tábornok költségén készült ideiglenes Páduai Szent Antal-oltárnál a tábornok, a gubernátor és sok más főúr és katolikus hívő jelenlétében. A kripta sok értékes sírkövet (többek között az 1786-ban elhunyt Iohann Haller, erdély kormányzójának sírkövét) oltalmaz.

A templom egy nem mindennapi értéktárggyal is rendelkezik: egy 15. században hársfából készült, Jézust ölében tartó Mária szobor, amely az előcsarnokban fogadja a betérőket.

A szentmisék magyar nyelven vannak, vasár- és ünnepnapokon reggel 9-kor, valamint kedden és csütörtökön du. 17 órakor.