Az épület alapkövét 1830-ban tették le, ezt követően az építkezés gyorsan haladt, a főfalak, a födémek a tetőzet gyakorlatilag készen állt 1832 végére. Pollack Mihály 1836 végén készítette el az építkezésről szóló zárójelentést. Az épület hivatalos felavatása és rendeltetésének való átadása azonban egyre késett, a reformkori közvélemény számára úgy tűnt, a háttérben politikai okok húzódnak. Az 1840-es években csönd honolt az épület körül, többnyire üresen állt, legfeljebb szükségből használták alkalmi célokra. Az 1838-as nagy árvíz idején, magasabb fekvése révén 8 ezer embernek nyújtott menedéket. Végül, csak a kiegyezés után, Linzbauer István tervei szerint 1872-ben eklektikus-historizáló ízlésben átalakítva adták át rendeltetésének, a bécsújhelyi katonai akadémiával azonos rangra emelve.

A 2012-ben kezdődött helyreállítás során a központi igazgatási irodákat a földszinten és az első emeleten úgy helyezték el, hogy az eredeti, nagy fesztávú boltozott terek látványa sehol ne sérüljön. A tárgyaló és tanácstermek a legszebb boltozott terekbe kerültek. Ezeken a szinteken találhatóak az épület reprezentatív terei, a Szent László kápolna, „a Hősök folyosója”, valamint a Széchenyi díszterem. Mindegyik teret eredeti funkciójában és megjelenésében állították vissza. Eredeti megjelenésében állították vissza az előcsarnokot is. Az oktatás célját az épület második emelete szolgálja, ahol az igazgatási funkciótól elkülönítve, annak zavarása nélkül működnek az előadó- és tantermek, az azokat kiszolgáló zsibongó-aula, valamint a könyvtár olvasóterme.

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem központjának helyet adó egykori Ludovika Akadémia felújított épületét 2014. március 31-én adták át. Az épület átadása óta eltelt 10 évben szolgálja a Nemzeti Közszolgálati Egyetem polgárait a Ludovika főépülete, benne a díszterem, a Hősök folyosója és az egyetemi kápolna, az azóta teljesen megújult Ludovika Campus, az Orczy-park területén.