A Sóstói Múzeumfalu  Szabolcs-Szatmár-Bereg megye leglátogatottabb, időszakosan nyitva tartó közgyűjteménye. Az ország második legnagyobb és a régió egyetlen szabadtéri néprajzi múzeuma, amely kb. kilenc hektáros területen fekszik.

Az intézmény nagy részét egy fiktív, kétutcás falu foglalja el. Itt látogatóink megismerkedhetnek Északkelet-Magyarország népi építészeti emlékeivel, paraszti lakáskultúrájával, háztartási és gazdasági eszközeivel, illetve a parasztságot kiszolgáló mezővárosi műhelyek berendezésével és termékeivel. 2014 októbere óta látogatható Árpád-kori településrészletünk (régészeti szabadtéri múzeum), amely a 10-13. század jellegzetes háztípusait és egyéb építményeit, egy-egy korabeli foglalkozás tárgykultúráját rekonstrukciók formájában mutatja be.

A Sóstói Múzeumfalu működési engedélye 1970-es keltezésű, s a későbbi nyitásig eltelt kilenc év jelzi, hogy számos nehézséggel járt, míg végre az első két állandó kiállítási egység (Szatmár és Rétköz) fogadhatta látogatóit. A mesterségesen kialakított portákat a muzeológusok arról a községről nevezték el, ahonnan a lakóépület származik. A néprajzi falu terjeszkedésével felépült még három állandó kiállítási egység (Bereg, Nyírség, Nyíri-Mezőség), illetve áttelepítésre került a mezővárosi műhelysor és számos közösségi épület (templom, parókia, szatócsbolt, kocsma, iskola, szárazmalom stb.). Ezeken kívül a néprajzi falu olyan érdekességet is bemutat, mint a tirpák porta, melynek építményei Cigány- és Füzesbokorból kerültek a gyűjteménybe. A Nyíregyháza környéki bokortanyák a 18. századtól megtelepedő, evangélikus felekezetű szlovákok („tirpákok”) jellegzetes településformái voltak. A tirpák portán kívül a megye nemzetiségi sokszínűségét sajnos kevés emlék őrzi, ezek között is kuriózum a cigányság lakóépületeinek bemutatása.

A barabási iskolaépületben egy két világháború közötti állapotokat tükröző tanterem, tanítói pihenőszoba és régi iskolaszereket, szemléltető eszközöket, tankönyveket bemutató kiállítás révén pillanthatnak bele a látogatók megyénk iskolatörténetébe.

A népi kulturális örökség fennmaradását és átadását más tematikus tárlatokkal is segítjük. A Mindenre fény derül című kiállítás a világító eszközök történetét mutatja be a mécsestől a petróleumlámpán át az elektromosság megjelenésééig. A paraszti textiltisztítás és -simítás sok fáradtsággal járó munkálataival ismerkedhetünk meg az „Ingem, gatyám de szennyes…” című kiállítás segítségével, ahol a szapul, sulykol, mángorol szavak jelentésének megismerése vizuális megerősítést kap, részben a tárgyak, részben egy kisfilm segítségével. Az Anarcsról áttelepített lakóházunkban a 20. század eleji, régi falusi lakodalmak hangulatából és szokásaiból nyújtunk ízelítőt „Lakodalom, sokadalom, nincsen akkor beteg asszony!” címmel. Végezetül a gyulaházi parókia épületében kiállított egykori magángyűjtemény a népi kerámiák világába vezet el bennünket, valamint digitális alkalmazások segítségével feltárja látogatóink előtt az ezüst- és porcelántárgyakból álló örökség elrejtéséről és megtalálásáról szóló családi legendát, illetve azt is, mire használták a keménycserép tányérokat, amikor nem a paraszti lakóházak falait díszítették.