Szeged 19. századi városfejlődését alapvetően meghatározta az 1879. március 12-i nagyárvíz pusztítása utáni helyreállítás. A város újjáépítésével számos bér- és magánpalota épült, innen is ered a „palotás város” elnevezés. Helyi és környékbeli vállalkozók és mesteremberek kihasználták a lehetőségeket és hatalmas vagyonra tettek szert. Ilyen személy volt Landesberg Mór aszfalt- és cementgyáros, aki az újjáépítési hullámban alapította építőanyag-vállalkozását. A századfordulóra Szegedet is elérte a – már Európában virágzó – szecesszió. Sorra épültek a szebbnél szebb, szecessziós stílusú paloták. A „magyar Gaudí”, Magyar Ede Szeged egyik sztárépítésze volt a századfordulón. Landesberg Mór felkérte, hogy tervezzen egy kétemeletes bérpalotát a kor divatos stílusában az akkor Szent György utca 10.-be (ma József Attila sgt. 8.). A bérpalotát 1911 és 1912 között építették három- és kétszobás lakásokkal, a földszinten üzlethelyiségekkel. A palota 112 év után is jó állapotnak örvend, köszönhető a lelkes és összetartó lakóközösségnek.

A KÖN 2024 alkalmából betekintést kínálunk a Landesberg-palotába, a szervezett épületvezetést kiegészítve egy kis múltidéző verklimuzsikával. A palotát a pincétől a padlásig bejárjuk, megismerkedünk az egykori lakók történetével, szokásaikkal.