A Tabán Szolnok egyik legrégebbi városrésze. Zömmel halászatból élő lakói jellegzetes halmaztelepüléses, szabálytalan zegzugos utcák zsúfoltan elhelyezett házaiban éltek. A terület benépesedése folytán telekosztódással alakult ki ez az aprótelkes, halmazos települési forma.

A Tabán 24. számú ház - a Tájház - a XX. század elején épült, kétosztatú, utólag hozzáépített tornáccal. Tulajdonosai többször átalakították, utoljára Kovács Sándor halászé volt. A ház cseréptetős, szoba-konyhából áll, a szoba mennyezetgerendázatát eredeti szépségében megőrizték. Földes padlójú, fehérre meszelt falú, kétablakos. Homlokzatával az utca felé néz, udvari részén faoszlopos gang húzódik. A tájház konyha- és szobaberendezése az 1930-as évek parasztpolgári stílusát tükrözi. A konyhában eredetileg vályogból rakott spórhelt állt - amely jellegzetes tabáni konyhai tűzhely volt -, majd később csikótűzhely. A konyhában a korabeli konyhaberendezés mellett a halászhálók javítására alkalmas műhelyrész is látható. A halászok jellegzetes téli foglalkozása volt a hálójavítás, ennek szerszámanyagát és a szükséges bútorokat tekintheti meg a látogató.

A szoba párhuzamos elrendezésű. Az ablak előtti falrészen helyezkedik el az asztal a fakanapéval és a székekkel. Egyik oldalán a felvetett ágy és a sublót, a másikon kétajtós ruhásszekrény és egy régi faragott láda. Kemence nem volt, így vaskályhával tüzeltek. A szoba díszítésére legalkalmasabb hely a sublót, rajta sokféle csésze, tányér, kegytárgyak, fölötte a tükör. A falakon szentképek, családi fotók, szenteltvíztartó olvasóval.

A Tabáni Tájház a Damjanich János Múzeum állandó kiállításának helyszíne. A néprajzi kiállítás címe: Halászház a XX. század elején.