Szaporca egy kicsi falu az Ormánság délkeleti csücskében, egy kőhajításnyira a Drávától. A folyóba ömlik a Fekete-víz, ami a település képét is meghatározta, mivel eleink a meder
mentén alakították ki portáikat. Az 1960-as évekbeli szabályozás óta az eredeti mederben már nem folyik víz, de a holtág így is rengeteg állatnak nyújt élő és búvóhelyet, és mi is ide
érkezünk ha teszünk egy kis sétát a háztól a kert végébe.

A Szaporcai Cifraház helyi védelem alatt áll. Jelenlegi formáját 1920-as évek vége felé nyerte el, megjelenése akkori tulajdonosa Kamu Lajos tudását, ízlését és ükunokái beszámolói szerint részben keze munkáját dicséri. A homlokzat vidéki, késő szecessziós vagy inkább art déco hatást mutató stílusban díszített, a hatást az impozáns, a faluban párját ritkító kovácsoltvas kapuzat és a palatető geometrikus díszítése erősíti. 

Eredetileg egy hagyományos, háromosztatú, vályogból épült hosszúház állt itt, pitvarral, konyhával, szobával, amihez később még egy helyiséget, kis pincét, istállót, egy egykor
bognárműhelyként szolgáló helyiséget, illetve egy zsilipes falu, talpas szénapajtát építettek. A nyárikonyha és a kútház, legalábbis jelenlegi formájában a ház két első
szobájával egy időben készült el, amikor is az eredeti vályog utcai szobát lebontották és két új, nagy utcafronti szobával L alakúra bővítették az épületet.

Valamikor az 1960-as években a sarokba a tornác helyére, illetve mellé egy üvegezett, világos helyiséget és egy oszloppal megtámasztott lapostetős nyitott teraszt toldottak. Ezzel nagyjából egy időben készülhetett a míves, apácarácsos góré, ami lezárja az egymás után sorjázó épületek vonalát.

Ezt a házat és a hozzá tartozó vadregényes kertet kezdtük el megtölteni élettel és szeretnénk helyreállítani, mert vidéken jó! A párját ritkító, eredeti állapotában megmaradt, ormánsági, a századforduló után díszes, polgárias igényt mutató megjelenést kapott parasztház és a hozzá tartozó gazdasági épületek értékmentő felújítása zajlik még a Népi Építészeti Program támogatásával. Látogatható helyszín, találkozási pont, élő tájház, értéktár, közösségi-, kulturális-, művészeti-, hagyományőrző színtér kialakítása, a házzal és a valaha itt élőkkel, továbbá az ormánsági emberekkel kapcsolatban fellelt dokumentumok, emlékek, egykori életmódjuk bemutatásával, kiállítások, illetve interaktív műhelyek segítségével.