Az Óbudai Múzeum a műemléki védelem alatt álló, egykori Zichy-kastélyban található a városrész ódon hangulatú, macskaköves Fő terén. 1973-as alapítása óta fő feladata a régi Óbuda, valamint az 1950-ben a kerülethez csatolt Békásmegyer és Csillaghegy tárgyi emlékeinek gyűjtése és megőrzése.
Óbuda 1659-ben került a Zichy család birtokába. Az első kastélyt Zichy Péter építtette a 18. század első évtizedeiben. Halálát követően fia, Zichy Miklós tervei szerint kezdték el a kastély építését. Kivitelezését Jäger János Henrik és Bebo Károly végezte. A főépület 1752-re készült el, a melléképületek 1754 és 1757 között. A főépület lépcsőzetét és kápolnáját freskók díszítették, berendezése vetekedett az akkori főúri kastélyokéval.
Zichy Miklós halála után özvegye 1766-ban – életjáradékért cserébe – visszaadta a birtokot a Koronának. A 19. században ruharaktárként szolgált, az 1950-es években szükségszállásokat létesítettek benne. A főépület 1974-es helyreállítása óta művelődési házként funkcionál. Ma az épületei adnak otthont az Óbudai Múzeumnak is.
Állandó kiállításai sokszínű képet adnak Óbudáról:
Az „Óbuda – egy város három arca” című kiállítás Óbuda ezer évét meséli el a középkortól az 1980-as évek végéig, a városképben is markánsan megjelenő korszakokra osztva: a középkori királyi/királynéi központ, a 17. századtól kialakuló falusias mezőváros, majd az abból a városegyesítés után kinövő ipari külváros, végül a 20. század közepétől villámgyorsan kialakuló „panelváros”.
„Játék a városban” című játéktörténeti kiállításunk látványos installációi egy városi teret idéznek fel. A közel 1500 műtárgy, az egyes színterek megjelenítik Magyarország 1990 előtti emblematikus polgári és szocialista játékait, többek között babákat, bababútorokat, autókat, építő- és társasjátékokat, lemezjátékokat.
A különleges, föld alatti helyszínen látható kiállításunk, mely a „Templomok a talpunk alatt” címet viseli, a mai Fő téren állt két középkori templom, a Szent Péter és Szűz Mária templom történetét mutatja be. Óbuda a 11. századtól királyi, majd királynéi központ volt, a város középkori épületei azonban áldozatul estek a tatárok és a törökök pusztításainak, majd a Zichyek és a lakosság építkezéseinek. Így ezen épületek romjai nagyrészt a „talpunk alatt” rejtőznek.
