Az 1734-1774-ig épült barokk székesegyház a 2009-től kezdődő, teljes felújítást követően is teljességében visszanyerte barokk architektúráját.

A török megszállás okozta pusztulását követően az Érseki Főszékesegyház építését Csáky Imre érsek - később bíboros - határozta el, és terveit készíttette, majd őt követően Patachich Gábor, Csáky Miklós és Klobusiczky Ferenc érsekek építtették tovább a barokk templomot. Az 1795. július 18-án az északi toronyba becsapott villám tűz martalékává tette az új templom tetőzetét, jelentősen megrongálva a tornyok, a főhomlokzat kőelemeit is. Ezt követően több, kisebb felújítás, kiemelten a múlt század eleji 1907-13 között végzett átalakítás során nyerte el 20. századi arculatát a székesegyház.

Dr. Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek elhatározásából kezdték meg a főtemplom restaurációját és építészeti-régészeti feltárását, mely célja a teljes külső és belső megújulás. A belső padozat alatt és a templomon kívül végzett régészeti munka teljességében feltárja a korabeli templomok épített örökségét, számos lelet pedig az itt élt emberek életének momentumaira ad rátekintést.

Az Érseki Főszékesegyház altemplomában és közvetlen külső környezetében, a Szentháromság téren bejárhatók lesznek e korabeli templomok, az 1000 utáni években épített Szent István kori Szent Pál titulusú székesegyház és a 13. században megvalósult, jelentősen nagyobb és grandiózusabb, késő román - kora gót, Nagyboldogasszony tiszteletére felszentelt Érseki Székesegyház. A látogatás során tetten érhetők lesznek e templomok történetében történelmünk viharos pontjai, fordulatai, kiteljesítve a két jelentősebb korabeli, 19. és 20. századi ásatások ismeretanyagát. Az épített leletek és kőtöredékek bizonyítják a korai székesegyházaink építésének és stílusának magas kulturális értékét, egyben bizonyítva azt is, hogy Magyarországon, így Kalocsán már a XI-XII. században, a nyugati építészeti értékekkel azonos stílusban épültek templomaink. Egyben igazolják a kalocsai Érsekség jogfolytonosságát, eklatáns példaként állítva építészettörténeti jelentőségét.