A 100 éves ház két család által megőrzött bútorokkal, tárgyakkal berendezett felvidéki és német emlékszoba mutatja be őseink tárgyi és szellemi örökségét.

A Zengő déli lejtője már az őskorban is lakott volt (lengyeli kultúra népe), ókori jelentőségét pedig feltárt római villák sora tanúsítja. Az 1000. év táján Szent István Szent Benedek rendi monostort alapított Pécsváradon, ennek emlékei ma is megtekinthetők a várban. A török hódoltság végére a település elnéptelenedett, ezért a 18. század elején katolikus vallású németek telepedtek meg benne. A település fontos mezővárossá fejlődött, 1934-ben 2.760 lakosa volt, köztük 90 iparos, volt gőztéglagyár, több benzin-töltőállomás, 3 fakereskedés, gőzmalom, mészégető, 4 mészáros, 20 kereskedő és élénk társadalmi élet is zajlott. A II. világháború harci cselekményei során a településnek 200 lakosa vesztette életét, a 100 fős zsidó közösség is áldozatul esett, és a a háború után 86 német személyt telepítettek ki. A megürült házakba a Délvidékről és a Felvidékről érkeztek új lakók.

A magántulajdonban lévő és működő házban a 20. század közepi ki- és betelepítések időszakának állítanak emléket.