Az 1837-ben épült, az ezredforduló óta lakatlan népi építészeti emléket a végleges eltűnése előtti utolsó pillanatban sikerült megmenteni a 2019-20 között, a Népi Építészeti Program keretében megvalósult felújításával. Az épület azóta állandóan lakott. A lakhatással kapcsolatos korszerű igények a felújítás során biztosítottá váltak a hagyományos anyagok használata és az örökségeink megóvása-, tiszteletben tartása mellett. Ezen kapcsolat megtapasztalása, átélése és az összkép mellett említésre méltók a ház egyes külső elemei, mint pl. a nyílászárókat ölelő kőkeretek, az eredeti vakolatdíszek és a kőkerítés. Megtekinthető az egykori parasztház és melléképületei, valamint az udvar és a kert.