A miskolci Szentháromság ortodox templom története
A XVII-XVIII. században a Balkánról a Magyar Királyság területére nagyobb számban érkeztek ortodox hitű (görög, makedo-vlah stb.) családok - a török birodalom alattvalói, - akik az ország jelentősebb, élénk gazdasági tevékenységet folytató városaiban telepedtek le és kezdtek új életet. Szoros érdekvédelmi szervezeteket, úgynevezett „kompániákat” alapítottak. Zömmel Moszkopolisz (ma: Voskopoje, Albánia), valamint Sziatiszta és Kozani (Nyugat Makedónia és Görögország) virágzó kereskedővárosaiból indultak útra, hogy az Oszmán Birodalom luxuscikkeivel kereskedjenek. Szorgalmuk, takarékos életmódjuk és kiváló nemzetközi kapcsolataik révén hamarosan meggazdagodtak. Vagyonuk folytonos növekedésével párhuzamban állott áldozatkészségük, egyházközségeket alapítottak.
A miskolci görögök az 1700-as évek elején, az akkori Piac utcában (ma Széchenyi u.12.) a „Sötét Kapu” mellett kápolnát rendeztek be, amelyet Ohridi Szent Naum tiszteletére szenteltek. (Szt. Naum a szülőföld legtiszteltebb szentje. Cirill és Metód hét tanítványának egyike volt.) Ugyanabban a házban volt a parókia is. Az egyházközség első lelkésze Bendellasz Evrótiosz volt, aki 60 éven keresztül (1726-1786) szolgálta egyházát. Érdemes megjegyezni, hogy az egyházközségünk élete az óta folyamatos, nem volt soha pap nélkül. A miskolci görögök száma a 18. század derekán 220-230 fő lehetett. A korai török luxuscikk kereskedelmet fokozatosan cserélték át a hegyaljai borok külföldi forgalmazására, elsősorban Lengyel- és Oroszország felé. Ezen tevékenységük jövedelmét egyházuk, közösségük megerősítésére forgatták vissza. Idővel kápolnájuk szűknek és túlságosan szerénynek bizonyult. Elhatározták, hogy Isten dicsőségére különálló, díszes templomot építenek. 1777-ben a Miskolci Görög Kompánia kérvényt nyújtott be a Karlócai Metropolitához a templomépítési engedély ügyében. Akkor Magyarországon az ortodoxoknak a szerb egyház volt a főhatósága. Először egy hossztengelyes csarnokot terveztettek, majd 1784-ben egy bizánci jellegű templomterv is elkészült. Végül mégis szokványos barokk terű és tömegű templomot fogadtak el, Johann Michael Schajdler tervét.
A templom alapjait 1785-ben rakták le, és 21 év elmúltával fejezték be. A templomépítés óriási összeget emésztett fel, amelynek java részét a helybeli közösség adta össze, de jelentős segítség érkezett az akkori országhatárokon túl élő hittestvérek kegyes adományaiból is. A belső tér három részre tagozódik. Keleti végén az ikonosztázzal elválasztott szentély van, közepén a vörösmárvány oltárasztallal. A középső rész a férfiak temploma, (naosz, andron) a nyugati karzat alatti rész, (pronaosz) egykor a nők tartózkodási helye volt. Az ikonosztáz előtti megemelt szolea két oldalán állnak az énekesek padjai (klirosz). A hajó déli oldalán áll a püspöki trón, vele szemben a proszkinetárion. Ez utóbbi az Istenszülő csodatévő ahtirkai ikonjának ezüstborítású másolatát foglalja magába, ezüst fogadalmi ajándékokkal (tammata) körülvéve. Az aranyozott ezüst ikonborítót Nagy Katalin cárnő ajándékaként tartja számon a hagyomány. A falak mentén támaszkodópadok (sztaszidionok) állnak. A falakon számos 18-19 századi ikon látható. A templom ikonosztázionját, - amely 16 m magas, 12 m széles és 95 képet tartalmaz - valamint egész berendezését Jankovics Miklós, szerémségi származású egri faszobrász faragta 1795 és1805 között. A mennyezetképeket és az ikonosztáz képeinek többségét a bécsi barokk festő, Anton Kuchelmeister festette. A királyi ajtó két oldalán elhelyezkedő négy trónusikon, vagy alapkép Feodoszij Janinka orosz ikonfestő gyönyörű munkája. A miskolci templomot 1806-ban Dioniszije (Popovics) budai püspök szentelte fel a Szentháromság tiszteletére.
A templom kegytárgyai között hatalmas értékű Áthosz-hegyi ötvösműveket, ezüstbe foglalt miniatűr puszpáng faragványokat, drága szertartási ruhákat, zománcos ötvösműveket, kelyheket, kereszteket, ötvös-kötésű evangéliumos könyveket találunk, amelyek mind az egykori miskolci hívek áldozatkészségéről és műértéséről tanúskodnak.
A Miskolci Szentháromság Egyházközség hívei ma többségében magyarok, de bolgár, orosz és ukrán hívek is látogatják az istentiszteleteket. A liturgikus nyelv magyar, de az alapítók és a hívek iránti tiszteletből minden liturgián felhangzik egy-egy egyházi szláv, és görög nyelvű könyörgés (ekténia) is.
Köszönjük megtisztelő kedves látogatásukat. Mindannyiukra Isten bőséges áldását kérjük!
