1702 körül telepedett Acsa környékre a báró Prónay család, akik evangélikusok lévén elhatározták, hogy a településen kőtemplomot építenek. Mivel Acsa nem volt artikuláris hely, a kőtemplom építése igencsak nehéz feladatnak bizonyult. Hatósági engedélyeket először egyáltalán nem kaptak, majd végül csak olyan feltételekkel kaptak templomépítésre engedélyt, hogy annak alapterülete nem lehet nagyobb 6-szor 18 méternél, s a templomnak nem lehet tornya, harangja, karzata, boltíve, orgonája, valamint padok is csak korlátozott számban. A legfurcsább kitétel azonban az volt, hogy ennek a templomnak építésével egyidőben építeni kell egy meghatározott méretű katolikus templomot is. Ezért az evangélikus Prónay báró kénytelen volt egyszerre két templomot építeni, melyek felszentelése is egyszerre történt, 1752 november első vasárnapján. Az evangélikus templom is elkészült jóval nagyobb méretben, mint amit az engedély előírt, (10 x 27 méter) amiért bizonyos bírságot is kellett fizetni, de ezt a család bekalkulálta az építésbe. A templom alá a Prónay család kriptája került.

A Türelmi Rendelet után megnyíltak a lehetőségek a templom további bővítésére, szépítésére. Először tornyot építettek hozzá 1822-ben, majd egy nagyméretű teljes átépítés kezdődött. Csak a négy oldalfalat hagyták meg, az ablakokat megnagyobbították, a templom-hajót pedig három hatalmas boltívvel fedték. Teljesen kicserélték a templom berendezését. Új padok, karzat, orgona, nagy méretű, gipszből készült oltár épült, a templom díszburkolatot kapott, kovácsolt vas oltár-korlát és öntött vas szószék-lépcső is készült. A kívülről leglátványosabb változás azonban a templom mellé épített nagy méretű ravatalozó, és alatta az új családi kripta volt. A templom belső falán díszes epitáfium dicséri a Prónay-család Isten és emberszeretetét. A latin nyelvű szöveg kiemelt nagybetűi összeolvasva kiadják a templom felszentelésének évét, 1862-t.