Pest és Buda (Óbuda) már a XI. században számottevő település volt, de a tatárjárás 1241-ben mindkettőt szinte nyomtalanul elsöpörte. IV. Béla király a tatárok visszavonulása után, egy esetleges újabb támadástól tartva, a Várhegyen alakította ki királyi rezidenciáját és egyben az új fővárost.

A Vár első magyar telepesei a csónak alakú Várhegy északi részén, a mai Bécsi kapu környékén telepedtek meg. Központjuk a XIII. század derekán épített Mária Magdolna plébánia templom volt. Itt, a mai Táncsics Mihály u. 9. szám alatti ingatlanon, a Szombat kapu közelében volt az első, XIII. századi királyi szálláshely is: a Királyi Nagy kúria. Itt működött a Királyi Pénzverde (Kammerhoff) is, egészen a XIV. század végéig, mígnem Károly Róbert és Nagy Lajos király a Várhegy déli végén lévő területeken felépítették az új királyi rezidenciát. Ez a rezidencia a ma királyi palota középkori elődje. Ettől az időtől oszthatjuk a Budai Várat két részre: a lakónegyedül szolgáló polgárvárosra és a királyi palotára.

Sétánkat a Várhegy északi végén, a Bécsi kapu téren kezdjük és a polgárváros utcáin haladunk a Hess András tér, Szentháromság tér, Kapisztrán tér, majd a Dísz tér felé. A séta során megismerkedünk a Polgárváros még napjainkban is látható középkori épületeivel, a középkori épületmaradványokkal és homlokzati töredékekkel és a kapualjakban található ülőfülkékkel.