A Magyar Agrár- és Élettudomány Egyetem parkjában, a közeli egyetemi lakótelep vízellátási gondjainak enyhítésére az ötvenes években Jánossy György és Czebe István építész tervei alapján épült. Az építmény nem a szokványos formában és elrendezésben jött létre, tervezői - megannyi leleménnyel - egyedi alkotásnak adtak formát.

Az a dombvidék, melynek legmagasabb pontján ma a víztorony áll a Duna és a Tisza vízválasztójában fekszik, ad abszurdum a torony egyik oldalán lecsorgó esővíz a Duna irányába folyik el, a másik oldal csapadéka pedig a Tisza vízgyűjtőjére esik. A szerkezeti megoldásokat tekintve kettős héjú körperipterosz torony két koncentrikusan elhelyezett hengerből áll, a hengerpalástot két eltérő vastagságú téglafal alkotja, a külső és belső téglaköpenyt két vasbeton lépcsőszerkezet fogja össze. Az épület bejárata feletti domborművet "Arion és a delfin" Borsos Miklós szobrászművész alkotta, míg a torony csúcsán álló szélkakas Magyari Barna munkája. A kerítésen belülre került Nagy Géza szobrászművész alkotása, a tizenkét Zodiákus kőfigura.