A kisméretű palota az Ötpacsirta utca és a Múzeum utca sarkán foglal helyet. Átellenben található a Nemzeti Múzeum parkja, a parkkal szemben pedig Károlyi Alajos palotája (Ybl Miklós 1863), valamint Károlyi István palotája (Puchner József 1869) épült meg. Az Építészek Házát, Almássy Kálmán számára Gottgeb Antal tervezte, 1877-ben. Almássy a nagy épületekkel körülvett, exponált saroktelken kisméretű palotát kívánt építtetni, ez pedig komoly feladat elé állította az építészt. A saroktelken háromtraktusos beépítésben a magasföldszinten helyezte el a lakórészt, míg a kiszolgáló helyiségeket a telek belső határain, a tűzfalakat takaróan, egy kisméretű belső udvar köré csoportosította, ezáltal az épület tömege látszólag megnőtt, nem nyomták agyon a szomszédos házak. Az udvar az utca felőli tömör fakerítésével, növényeivel, kútjával, szobrával, mintás kőkocka burkolatával és íves lépcsőjével nagyvonalú, egyben bensőséges érzetet kelt. A lakóhelyiségekbe vezető lépcsőt vasszerkezetes üvegtető fedi, oldalai nyitottak, így az udvar terét nem csökkenti. Az épület homlokzata egyszerű, az alagsor szintjét kváderezés, a magasföldszintet sávozás díszíti, a főpárkányt konzolok támasztják alá, a sarkokon armírozás található, a nagy összefüggő falfelületeken, egymástól távol pedig reprezentatív helyiségeket sejtető, egyszerű keretezésű „T” osztású, nagy felületű ablakok helyezkednek el. Maga a lakóterület kicsi, a beépített területnek körülbelül a háromnegyede. Egy előszobából, öt utcai szobából, egy felülvilágítós ebédlőből, egy légudvarra néző – feltehetőleg – öltözködő szobából és egy fürdőszobából állt az eredeti elosztás szerint. 1948 elején az Építéstudományi Központ kapta meg az épületet, majd később ennek jogutódja, az első állami tervezői szerv, az állami Építéstudományi és Tervező Intézet működött itt. Az épület 1954 őszétől a Magyar Építőművészek Szövetségének székháza.