Budapest 1944–45. évi ostromát, amelyet a sztálingrádi katlancsatához hasonlítanak, a legvéresebb városostromok közé sorolhatjuk. E pokoli hetek alatt különösen sokat szenvedtek a budai Várnegyed lakói és az ide menekülők, akik naplóikban és emlékirataikban számoltak be az átélt borzalmakról. Programunk során személyes történetek alapján elevenítjük fel a budai Vár második világháborús ostromát, amikor közel tízezer ember rettegett a haláltól és reménykedett az életben a történelmi lakónegyed világszinten is egyedülálló barlang- és pincerendszerében. A polgárvárosban zajló sétánkon az itt lakók, az ide menekülők, a védők, a sebesültek és a Várból kitörő katonák nyomában járunk. Azokon az utakon haladunk, amelyeken e vészterhes időkben az emberek menedéket, élelmiszert vagy vizet kerestek, gyógyszer vagy éppen szeretteik után kutattak, tüzelőnek vagy koporsónak való fát próbáltak fellelni, esetleg a személyes értékeiket igyekeztek megmenteni. Sétánkon lemerészkedünk a föld alá is: először a De la Motte–Beer-palota pincéjében, majd a Vár-barlangban, egy korabeli óvóhelyen idézzük fel az ostromlottak „vakondéletét”, testi és lelki megpróbáltatásait, félelmeit, túlélésért folytatott küzdelmeit. Történeteikben egyaránt találkozunk reményvesztettséggel és embertelenséggel, de hősies kitartással és áldozatvállalással is. E sorsok felidézésével a harcok katonai és civil áldozataira emlékezünk, ezzel is tudatosítva a háború tragédiáját, értelmetlenségét.