A Szent István Király Múzeum főépületéül szolgáló, szabálytalan T alaprajzú, kétemeletes barokk stílusú ún. Rendház 1978-ban került az intézmény kezelésébe. Nevét annak köszönheti, hogy jezsuita rendháznak épült 1742–1756 között, Paul Haztinger tervei alapján. Később a pálosok és a ciszterciek birtokolták. Noha többször átalakították és bővítették, egyes részei, így például a ma szolgálati bejáratként funkcionáló kapu és annak ajtaja építéskori. Több helyiségét 18. századi stukkódísz ékesíti, a főlépcsőházat pedig a lorettói litániát megidéző freskó díszíti. Az épület nagyobbrészt még mindig őrzi eredeti funkciójából fakadó belső elrendezését. 2020–2022 között került sor az épület teljes körű felújítására és korszerűsítésére, az akadálymentesített épület egy modern fogadócsarnokkal bővült.