A budapesti vásárcsarnokok építése során létesült, 1897-ben nyílt meg, mint II. sz. vásárcsarnok, jelenleg műemlék épület. A korabeli működés során a tér felőli főbejáraton lovaskocsikkal szállították be az árukat. 1988. május 6-án tűz ütött ki az épületben, ami után felmerült a bontás lehetősége is. Szerencsére végül az újjáépítés mellett döntöttek, így a csarnok 1991. július 25-én újra megnyitott. Acélvázas szerkezetű, tégla körítőfalas épület magastetős, fémlemez fedésű tetővel. A csarnok pince + földszintes kialakítású, azonban a négy sarkon álló toronyban plusz két szint került kialakításra, melynek legfelső szintjein szolgálati lakások vannak, ezek felett faszerkezetű, palafedésű magastetővel.

A pinceszinten  - az M4-es metró beruházásával összhangban - az itt lévő raktárak átcsoportosításával, a középső traktusban mélygarázst alakítottunk ki, ami a tér alatti mélygarázzsal összekapcsolva működik.

A csarnok főtere kereszt alakban szervezett kisebb-nagyobb üzleteket, illetve a középső közlekedőtérben őstermelői asztalokat tartalmaz.