„A legszörnyűbb veszélyünk a jelenlétvesztés, és az ezzel kapcsolatos emlékezetvesztés. Pedig mindannyian tudjuk, hogy szent hagyomány az, hogy az egyes generációk egymásra építik a tevékenységüket. Előfordulhatna az, hogy eltelik harminc év, és elpusztulnak azok az elemi tárgyak, amelyek ezt a folytonosságot biztosíthatnák. (...) De ha az ember olyan házakat vagy (...) bármilyen olyan jeleket tud letenni, amelyek alkalmasak arra, hogy harminc év múlva egy fiatalember azon keresztül, mint láncszemen keresztül, kapcsolódni tudjon egy folyamathoz, akkor ez nem kis dolog. És én úgy gondolom, hogy valójában, talán az én épületeim erre is jók, hogy ez a folytonosság ki ne vesszen.” (Makovecz Imre)

Az épített örökség megőrzése a történelmünkkel és kultúránkkal való kapcsolódás fontos sarokpontja. A Makovecz Imre által tervezett épületek a magyar építészet megkerülhetetlen alkotásai, amelyek a fenti idézet fényében ezt a kapcsolódást is hivatottak szolgálni. Ezt a gondolatot alátámasztja, hogy 2011 óta ötven Makovecz-épület kapott műemléki védettséget: a legrégebbi 1965-ben épült, a legfrissebbek a tervező halálát követően.

Vetített „kiállításunk” ritkán látott fotókat, kevésbé ismert vagy éppen jól ismert épületeket mutat be, amelyeket egy-egy vezetett séta indulására várva vagy azt követően megpihenve tekinthetnek meg látogatóink.