Pesterzsébet várossá válásának 100. évfordulója alkalmából rendezett kiállításunk egyszerre nyújt helytörténeti és képzőművészeti élményt. A különböző időszakokban, különböző helyszíneken: Pesterzsébeten, Soroksáron, Csepelen és Ferencvárosban született alkotások párhuzamba állítása meglepő hasonlóságokat rejt. A lokálpatrióta alkotók megejtő közvetlenséggel mutatják be lakóhelyük utcáit, tereit, belső udvarait, amelyek olykor épp az idő múlásának nyomait magukon viselve mesélnek egy lassacskán eltűnő, meghitt, harmonikus kisvárosi létformáról. A történész számára egy-egy időszak dokumentumainak is tekinthetők ezek a romantikus nosztalgiával áthatott, érzékeny alkotások, melyek nem csupán Pesterzsébeten, hanem az említett szomszédos kerületekben is megtalálhatók. Ez adta az ötletet, hogy tegyük egymás mellé, kapcsoljuk össze a négy kerület egy-egy alkotójának munkáit, és így ünnepeljük meg együtt várossá válásunk 100. születésnapját.
Pesterzsébetet számos helyi művész örökítette meg, s örömünkre szolgál, hogy manapság is készülnek ilyen alkotások. Erre a tárlatra a meglévő anyagból Vajda Ferenc 1940-es években készült, finom akvarell-munkáiból válogattunk.
Pesterzsébet házainak falusias/kisvárosi jellege megkapó finomsággal jelenik meg a helyi rajztanár alkotásain. A másik három művész munkássága mind témaválasztásában, mind kifejezésmódjában számos hasonlóságot mutat.
Bízunk benne, hogy a kiállításon látható párhuzamos városképek a műélvezet élménye mellett ösztönzést adnak látogatóinknak egy kis további városnézéshez, szomszédoláshoz is.
Kiállító művészek:
PESTERZSÉBET / Vajda Ferenc (1892-1964)
1892-ben született Budapesten. Elemi iskolai tanító, festőművész. Tanítói oklevelét Léván szerezte. 1912-ben kezdte meg pedagógiai működését, majd Gyertyánfán, Drávaszentmihályon, 1919-től pedig Erzsébeten tanított, ahová menekültként érkezett. Művészi tanulmányait különféle szabadiskolákban végezte. Mesterei: Kmetty János, Bornemissza Géza és Podolini-Volkmann Artur voltak. Főleg portré és tájképfestészettel foglalkozott. A magyar pedagógustársadalom számos kiválóságának arcképét örökítette meg.
SOROKSÁR / Ledniczky Gyula (1921-1993)
Ledniczky Gyula 1921-ben született Patacson, fél éves korától Soroksáron élt. A gimnáziumi érettségi után az akkori Fémáru- Fegyver- és Gépgyár Rt.-ben helyezkedett el, mint tisztviselő. 1946-ban belépett a Soroksári Textilipar Rt-hez. Rajz tanulmányait Jaschik Álmos szabadiskolájában kezdte meg, későbbi mestere Iván Szilárd volt. Munkáinak témái a soroksári táj és házak, a Kis-Duna, a Molnár-sziget, Angyal-sziget. Első önálló kiállítását 1972-ben rendezte Soroksáron.
FERENCVÁROS / Végvári Lászlóné (1921-2008)
Galántai Fekete Teréz 1921-ben született Budán. Elemi és középfokú iskolái elvégzése után a Székesfővárosi Iparrajziskolában tanult grafikát és litográfiát. Bár művészeti tanulmányait folytatni szerette volna, szülei hatására a Honvéd Térképészeti Intézetben helyezkedett el, és 1944-ig ő volt az első női térképrajzoló. 1945 után 26 évig az Offset Nyomdában dolgozott rajzolóként. Több mint 50 évig élt Ferencvárosban, kedvelt témája a középső-ferencvárosi egyszintes, régi épületek világa, a régi franzstadti falusias utcákon, házakban, udvarokon folyó élet.
CSEPEL / Varga Sándor (1931-2019)
Varga Sándor 1931-ben született Sátorhelyen. A gimnázium elvégzése után 1949-ben felvételt nyert a Képzőművészeti Főiskola grafika szakára. Tanulmányait 1951-ben megszakította, ugyanis behívták katonának, ahol tiszti iskolába került. A Honvédségnél 1986-ig, nyugdíjazásáig teljesített szolgálatot, de nem szakadt el a festészettől sem. A hetvenes évektől Fenyő A. Endre képzőművész szakkörébe járt, ahol Klimó Károly, Tamás Ervin és Somogyi János voltak a tanárai. 1957-ben telepedett le Csepelen. Alkotásai megörökítették az 1960-as évektől felgyorsuló lakótelepi építkezések miatt lebontásra ítélt csepeli utcák, terek hangulatát.
