A fotóművész a kezdetektől napjainkig visszatekintő, retrospektív anyagon keresztül szeretné a látogatókkal megismertetni a képi világát, mindazt, ami ezek alatt az évtizedek alatt a különböző kultúrákban élve megérintette, a szívéhez közel állt. A sokak számára észrevétlen vagy jelentéktelennek tűnő dolgokat keresi a világban, ezeket örökíti meg, majd a témának megfelelő művészi eszközök segítségével fogalmazza át a látványt, interpretálja a tárgyban rejlő üzenetet. Ebbe beletartoznak a tradicionális fekete-fehér zselatinos nyomattól kezdve a Hahnemühle vászonra, fára, rizspapírra, selyemre, alumíniumra nyomtatott, előhívott képek. Nála a téma határozza meg a nyomtatás technikáját, nincs kőbe vésett szabály. Amíg egy „kiállításra érdemes” kép elkészül, hosszú folyamaton, több próbán megy keresztül. A digitális technológia, amely ma már minden fotográfus eszköztárában ‒ így az övében is ‒ megjelenik, forradalmasította a fotográfiát, s ő nem habozik élni ezekkel az eszközökkel. Nem az számít, hogyan és mivel készül a mű, a végeredmény a fontos. Számára pedig e végeredmény lényege, hogy az általa megmutatott látvány érzelmeket váltson ki a nézőből.
