A Magyar Királyi Földtani Intézet 1869-es megalakulását közel három évtizeddel követően pályázatot írtak ki a magyar földtant szolgáló épület tervezésére. A beérkezett tizennégy pályamű közül az építészek Lechner Ödön szecessziós terveit ítélték a legjobbnak, és az építkezés hamarosan elkezdődött a főváros által adományozott területen. Mivel a főváros kikötötte, hogy adománya fejében az épületnek három éven belül állnia kell, az 1898-ban elkezdett építkezés rendkívüli sebességgel folyt, és 1899 végére be is fejeződött.

Az épületben számos jelét tapasztalhatja a látogató annak, hogy az kifejezetten a magyar földtan számára épült. Rögtön az épületbe való belépéskor egy hatalmas barlangban találjuk magunkat, amelyben a lámpák sztalaktit motívumokon lógnak, a falakat pedig stilizált cseppkőoszlopok díszítik. A folyosóra érve egy stilizált vágatban (vízszintes bányajáratban) találjuk magunkat, amelyet boltíves főte (vágat felső része) határol. A díszteremben az oszlopokról szigorú bányászfejek lesik minden mozdulatunkat.

A tető csúcsán a négy ősmagyar alak által tartott földgömb, valamint a kristályokra emlékeztető csúcsok a földtant, míg a pécsi Zsolnay gyárban készült, kétféle kék színű cserép a víz és az ég egységét szimbolizálja. És végül egy érdekesség: a belső udvarra kitekintve az első lépcsőház külső falán, a magasföldszint magasságában egy címerre lehetünk figyelmesek – ez Lechner Ödön „aláírása”, azaz az ő családi címere finoman elrejtve a sok egyéb díszítés között.

Érdekességként a tetőre is ki fogunk menni, amennyiben azt a körülmények – időjárás, látogatói létszám stb. – engedik. A tetőről megfelelő időjárási viszonyok mellett látszik a szintén Lechner Ödön által tervezett kőbányai Szent László-templom, sőt, akár a váci Naszály is.

Fakultatív programként bemutatjuk az Év ásványa és az Év ősmaradványa jelöltjeit.

Az épületet szakmai vezetéssel mutatjuk be, a vezetés időtartama 1,5–2 óra.