Régi szegedi fotók között böngészve olyan csúcsokkal, kupolákkal, tornyokkal díszített palotákra csodálkozunk rá, amelyeket ma már hiába keresünk, vagy ha mégis, alig hasonlítanak egykori formájukra. A nagyárvíz (1879) utáni újjáépítés és a szecesszió idején látványos elemekkel ékesített paloták sora épült a városban. A később megjelenő új, modern irányzatok azonban csak egy letűnt korszak céltalan hivalkodását látták benne, így a költséges helyreállítás helyett inkább a bontást választották. Ezek visszaállításának igényéről sokszor hallunk a szakma és városimádók körében is, hiszen jelentős építészeti értékük mellett a tetőkre épített „funkciótlan” díszítőelemek adják meg egy város hangulatát. Az elvesztett tetődíszek helyreállításával óriásit nyerhet a városkép, az utóbbi években egyre több épület nyeri vissza eredeti pompáját.

Mikor készültek, majd miért tűntek el a palotás város égbe nyúló csúcsai? Sétánk során ennek nyomába eredünk, megismerve az épületek és építtetőik sorsát is.