A megyei közgyűlés az 1883. szeptember 5-i ülésén elhatározta, hogy alapjaiban új megyeházát épít. Ezt követően a megye törvényhatósága 1884. május 30-án nyilvános tervpályázatot hirdetett az új veszprémi megyeház építésére. A tervpályázaton első helyezett Kiss István műegyetemi magántanár tervei alapján indult meg az építkezés, az egykori sóhivatal helyén. Az építkezés 1885 novemberétől 1987 augusztusáig, alig két évig tartott Kéler Napóleon kivitelezésében.

A megyeháza eklektikus, szabadon álló, téglalap alaprajzú, kétemeletes, körülépített udvaros, összetett tetőidomú, cseréppel fedett, alápincézett épület. Az 1. emeleten kapott helyet az alispán kilencszobás szolgálati lakása. A 2. emeleten helyezték el a levéltárat, amelyet a felhalmozott iratanyag terhelése miatt 1903-ban a földszintre költöztettek át, ekkor került a 2. emeletre a Veszprém Megyei Múzeum gyűjteménye. A Múzeum 1925-ig, a levéltár 1979-ig működött az épületben. Az épület egy része 1944 decemberében német laktanyává, később tábori kórházzá alakult, majd a harcok elvonulása után szovjet katonai kórházként működött. Ebben az időszakban pusztult el az iratanyag jelentős része és tűntek el az épület berendezései, nyílászárói is. A háborús károsodások megszüntetésére irányuló munkálatok 1945-ben kezdődtek meg. 1967-ben tűz ütött ki a nagyterem feletti kupolatérben, amely átterjedt a környező tetőrészekre is. A tűzesetben a tetőszerkezet jelentős része elégett. Az épület teljes felújítására az 1980-as években került sor, a munkálatok az építés 100 éves évfordulójára készültek el.

A vezetett séta keretében megtekinthető a nyilvánosság elől elzárt, egykori sóház kútja, a belső udvar, az épület főlépcsőháza, az impozáns Szent István terem a színes üvegablakokkal. A karzatról közelről is megtekinthető a kazettás mennyezet és a hatalmas csillár.