A malmot Czékus Andor gazda építtette 1821-ben. Tőle Faragó György vásárolta meg 1900-ban. A leszármazottaktól tudjuk, hogy családi vállalkozás volt a szélmalom üzemeltetése. Sokszor éjjel nappal egyfolytában őrölt a malom, hogy minél jobban kihasználják a böjti szeleket.

Miután Faragó György 1949-ben meghalt, a malom állapota egyre romlott, mert a család tovább nem használta, mígnem 1961-ben a műemléki felügyelőség műemlékké nyilvánította. A szélmalom állapota ennek ellenére egyre romlott. 

Az 1970-es év tavasza az árvíz és az igen magas belvíz eredményeképpen a malom átázott, szétmállott fala nem bírta a tető- és a faszerkezetek súlyát, és 1970. április 22-én összedőlt. Csupán egy 2,5 x 2 m-es falszakasz maradt épségben.

A község utolsó szélmalmához ragaszkodott a lakosság, ezért az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség végül úgy döntött, hogy a szélmalom épüljön fel rekonstrukcióként, eredeti anyagok és szerkezetek felhasználásával. Az újjáépítés 1972 őszén megkezdődött. Sisa Béla, az Országos Műemléki Felügyelet munkatársa így írt az épületről: "A szélmalom helyreállítása 1973 tavaszán fejeződött be. Az ünnepélyes átadáson a kétpárköves malom újra működött. A próbaőrlés alkalmával kukoricadarálásra és búzaőrlésre került sor."