A Markó utcai Mentőpalota épülete 1890-ben, neoreneszánsz stílusban épített, nyeregtetős épületegyüttes. Vágfalvi Quittner Zsigmond (Pest, 1857. február 13. – Bécs, 1918. október 25.) magyar építész által tervezett, nagy múltra visszatekintő, több funkciójú épület 134 éve szolgálja hazánk mentésügyét.

Dr. Szemlőhegyi Kresz Géza (Pest, 1845. augusztus 30. – Budapest, 1901. április 10.) magyar orvos, királyi tanácsos, a Ferenc József-rend lovagja által építtetett első magyarországi mentőintézménynek, a Budapesti Önkéntes Mentő Egyesületnek szolgált otthonául, majd 1948-ban a fővárosi mentők jogutódjaként alapított Országos Mentőszolgálat székházaként folytatta további működését. Immáron 76 éve ad otthont a Mentőszolgálat Főigazgatóságának, szakigazgatási osztályainak, régiós mentőszervezeteinek, a Mentőmúzeumnak és Könyvtárnak és az 1890 óta falai közt 0–24 órában működő Központi Mentőállomásnak.

Rendkívül gyakorlatias megoldásként a palotaépületben a II. világháború és az 1956. évi forradalom és szabadságharc idején átmeneti segélykórház is működött, lehetővé téve a mentőknek a válságos állapotban lévő sérültek azonnali ellátását és tartós kezelését. Ennek állít méltó emléket a Dr. Kresz Géza Mentőmúzeum keretében bemutatott Pincekórház.

A múzeumlátogatás mellett, az alábbi előadásokkal várjuk az érdeklődőket: (HAMAROSAN)

 

A nyitvatartási időben megtekinthető a múzeum állandó mentéstörténeti kiállítása is.

10 főtől, 30 percenként indul tárlatvezetés a Pincekórház állandó kiállítás helyiségeibe.

Sok szeretettel várja látogatóit a Kresz Géza Mentőmúzeum!