ASTRICEUM Érseki Múzeum

Az Érseki Gyűjteményeket befogadó épület ma csaknem 2000 nettó négyzetméter területen várja látogatóit, kiegészülve az udvarokon megtekinthető szoborkerttel és a hátsó pihenőkerttel, mind a múzeumon belül, mind a kertekben állandó és időszaki kiállításokkal.

A mai múzeum történeti épületszárnyának építése Gróf Patachich Gábor érsek kinevezéséhez és érseki székének betöltéséhez kötődik. Mária Terézia Gróf Patachich Gábort választotta Batthyány József utódjául, mikor őt esztergomi érsekké nevezte ki, 1776. január 1-én.

1779. évben épült meg a főszékesegyházzal szemben, az egyemeletes későbarokk stílusú, kontyolt nyeregtetős kanonokház Patachich Ádám érseksége (1776-1784) alatt, mely két házrészt foglal magában. Így ez az épület is igazodott a Kalocsán elterjedt szokáshoz, miszerint a kanonoki palotákat rendszerint két kanonok lakta, ún. ikerkanonokházak voltak. Patachich Ádám érseki kinevezésének többek között egyik feltétele volt, hogy végig viszi a káptalan még Batthyány érsek által kezdeményezet bővítését, megnyugtatóan és hosszú távon rendezi a káptalan tagjainak, a kanonokoknak a javadalmazását. Patachich Ádám elfogadta az uralkodó Mária Terézia által szabott feltételeket. A kalocsai káptalan 1776. március 8-án kelt oklevelében - egyébként Patachich érseki kinevező oklevele is ezen a napon kelt - kalocsai érseki jövedelmét terhelő káptalani juttatások mellett 5 kanonokház felépítését is vállalta az új kanonokok számára. Az uralkodó négy kanonoki ház megépítéséről rendelkezett, melyhez házanként 2000 forintot kellett biztosítani, az érseki javadalmazásból, melyet az uralkodó biztosított.  A kanonokház karbantartását azonban a kanonokoknak maguknak kellett biztosítani.

A tér felőli, eredeti állapotában helyreállított épület tükörszimmetrikus, középtengelye a homlokzatokon is jól lekövethető, két kapuzata önálló postacímmel is rendelkezett. A kanonokok számára lakóhelyként szolgált, de hivatali ügyeiket is itt intézték.

A ház a II. világháborút követően megszűnt, mint Kanonokház, az 1950-es évek elején rövid ideig itt volt az érseki iroda, majd ezt követően, az érsekségtől elvették az épületet, a honvédség kommendáns hivatala és a nőtlen tiszti szálló működött itt. A honvédség kiköltözése után az épület ismét egyházi kezelésbe került. 1976. febr. 1-től ismét visszakapta az érsek az épületet.