A palota építéstörténete
A középkori érseki palota a törökök kiűzésének hadműveletei során nagy károkat szenvedett. Maradványait Széchényi Pál érsek (1696–1710) tette lakhatóvá, ám az általa helyrehozatott épület nem sokáig állt épségben: a Rákóczi-szabadságharc idején felgyújtották. Csáky Imre érsek (1710–1732) felújíttatta, 1728-ban új szárnnyal és toronnyal bővíttette. Ezt az állapotot Bél Mátyás leírásából és az 1774-ben összeállított Batthyány-album rajzáról ismerjük. Patachich Gábor (1733–1745), aki elsősorban az új székesegyház és a plébániatemplomok építésére, illetve megújítására fordította az egyházmegye erőforrásait, szívesebben tartózkodott Hajóson, ahol nyári kastélyt építtetett. A kalocsai palota újjáépítését Batthyány József (1760–1776) kezdte meg, aki 1773-ban Oszwald Gáspár piarista építészt, a váci püspöki uradalom építési igazgatóját bízta meg a tervezéssel. 1775 májusában lebontották a régi lakot és még e hónapban letették az új palota alapkövét. Ám az Oszwald-terv mégsem valósult meg, mivel Mária Terézia Batthyányt már a következő évben prímássá nevezte ki, és Kalocsa új érseke a nagyváradi püspöki székből áthelyezett Patachich Ádám (1776–1784) lett. A kimagasló műveltségű, költői tehetségű főpap előző székhelyén pompás rezidencia építésébe fogott, amelytől csak nehéz szívvel tudott megválni. Így nem meglepő, hogy Kalocsán lényegében a Franz Anton Hillebrandt által tervezett váradi palota kicsinyített és egyszerűsített mását építtette meg, terveit az érseki uradalom építészével, Kronovetter Lipót Antallal dolgoztatta ki. Az érsek csak a főépületet és a keleti szárnyat húzatta fel, hogy az átépítés minél gyorsabban befejeződjék, így könyvtárát már 1780-ban beköltöztethette. Az érseki adminisztráció, a levéltár termeit és a kiszolgáló helyiségeket magába foglaló nyugati szárny Kollonich László idején (1787–1817) Joseph Tallher kamarai építész terve alapján épült fel.
A freskók története
Patachich Ádám a hátranyúló szárnyakkal bővített, „U” alaprajzú palota reprezentatív teremsorának legfontosabb helyiségeit, a dísztermet, a kápolnát és a hozzá kapcsolódó kabinetet díszíttette freskókkal. A feladatot a korszak legkiválóbb, Közép-Európa-szerte sokfelé foglalkoztatott festőjére, Franz Anton Maulbertschre bízta, aki 1783–84 folyamán készítette el a ragyogó együttest.
Az 1780-as évek első fele Maulbertsch számára freskómegbízásokban gazdag időszakot jelentett, olyannyira, hogy az elvállalt feladatokat olykor nem is tudta határidőre teljesíteni. 1783 nyara a pápai plébániatemplom mennyezetképeinek befejezésével telt, miközben soron következő megbízását, a szombathelyi püspöki palota dísztermének kifestését hónapról-hónapra halogatta, s ott személyesen csak ősszel tudott megjelenni. Hogy időközben Patachich Ádám felkérését is elfogadta, abból a szeptember 11-én kelt leveléből tudjuk, amelyben értesítette a pápai freskók megrendelője, Eszterházy Károly egri püspök titkárát, hogy két hétre Kalocsára utazik, „hogy Őkegyelmessége kis kabinetjének mennyezetét” elkészítse. Ezután visszatért Pápára, hogy a plébániatemplom freskóin a befejező munkálatokat felügyelje, s egyben találkozzék Eszterházyval egy újonnan tervbe vett megbízás, az egri líceum kápolnájának kifestése ügyében, majd novemberben Szombathelyre utazott, hogy az ottani dekorációval végezzen. A következő szezont Kalocsán kezdte, március 19-én kelt levelét innen küldte Eszterházynak, aki az egri vállalás kilátásairól érdeklődött, s akinek azt ígérte, a kalocsai munkát „öt héten belül” be fogja fejezni. A kápolna és a díszterem freskói valóban gyorsan elkészültek. A Bécsből április 15-én visszatérő érsek „örömmel látta a tágas kastélyt, amelynek már az ebédlője is elkészült, művészi ecsettel, ízlésesen kifestve”, a teljes együttest pedig május 15-én szentelte fel.
A díszterem
Az első emelet teremsorának középpontjában húzódik a kétszintes, öt ablaktengely szélességű díszterem. Főbejárata hosszoldalának középtengelyében, az udvar felőli folyosóról nyílik, rövidebb falain egy-egy ajtó vezet a szomszédos szobákba. Homlokzati falát íves franciaablakok, fölöttük kisebb, négyszögletes kontúrú ablakok bontják meg. Kiosztásukat megismétli a főbejárati oldal faltükör- és ablaksora, ez utóbbi a második emeleti folyosóról nyílik. A terem sárgás rózsaszínű márványozással borított falain lapos lizénák sorakoznak, a lekerekített sarkokat aranykeretes faltükrök tagolják, a rövidebb oldalak ajtajai fölött szupraportákat láthatunk.
A díszterem mennyezetfreskója sajnálatos módon elpusztult. 1868-ban, amikor az épület több pontján terveztek helyreállításokat és átalakításokat, a díszterem folyamatos beázások miatt erősen megsérült födémszerkezetének javítását is tervezték. Az igen rossz állapotba került mennyezetképet külső szakértővel is megvizsgáltatták, s bár az ekkor készült szakvélemény elveszett, valószínűleg menthetetlennek ítélte a művet. A helyzet valóban igen súlyos lehetett, mivel nemcsak a vakolatot és egyes gerendákat, hanem a teljes födémet kicserélték. A ma is látható kazettás, neoreneszánsz famennyezet Koczka Nándor építész tervei szerint készült. E felújítás során a terem egyben új padlót és berendezést is kapott.
