A középkori erődítmény

A kilencszögletű bástya a város védelmi rendszere legkorábbinak tartott része. Az egykori városfal délnyugati sarokbástyájaként szolgált a háborús időkben, és a feltételezések szerint a 13. századból származik. Mai formáját az 1532. évi török támadás előtt építették ki.

Több funkciót is betöltött az évszázadok során, védelmi szerepe mellett éléskamraként, raktárként és - egyes források szerint -  börtönként is használták a helybeliek. Az élelmet az épület alsó emeletein tárolták. A tornyot - védelmi szerepe - elvesztése után a legkülönbözőbb célokra szánták, az 1820-as években még színházzá alakításának gondolata is felmerült. A 20.század közepéig végül katonai, majd városi raktárként működött, a közelmúltig pedig idegenforgalmi, múzeumi célokat szolgált.

Végül 2015-ben, a Kraft-program keretében - teljeskörű felújítása mellett - új, fenntartható funkciókat kapott: a Felsőbbfokú Tanulmányok Intézetének kiállítótere, előadások, konferenciák, kulturális események színtere lett. Az új rendeltetés mellett elsődleges szempont volt a történeti, műemléki értékek megőrzése – az így elvégzett munka az ún. integrált szemléletű műemlék-helyreállítás szép példája.

Pincéjében egy 1778-ban készült bálványos szőlőprés áll.