A városban járva szembetűnő, hogy mind a főbb, mind pedig a mellékutcákon nagy számban állnak még kisebb-nagyobb népi lakóházak, módos gazdaházak. A település népi építészeti örökségének legrégebbiként számon tartott tagjai a 18. századi temetőcsőszházként használt veremház és az 1773-ban épült egysejtű lakóház. Találunk még az alföldi háztípusba sorolható lakóházat is szép számmal, gondozott példányai a Kántor Sándor Fazekasház, amely egy egykori módos redemptus porta és a Nagykunsági Tájház, amely egy „in situ” megőrzött épületegyüttes.  A legmódosabb paraszti réteg lakóházai - melyeket a szocializmusban „kulákház” elnevezéssel illettek - első ránézésre nem mutatnak különbséget a „valódi” polgárok, iparosok, kereskedők házaitól. Hogy mely épületek voltak egykor parasztcsaládok otthonai, ez máig megbízhatóan megőrződött a helyi emlékezetben és a hétköznapi beszédben egykori gazdáik neve alapján különböztetik meg őket, úgymint Sánta-ház, Rimaszombati-ház, Orvos-Nagy-ház stb. 

Kerékpáros helytörténeti túrára várjuk az érdeklődőket, amely során karcagi népi építészeti objektumokat látogatunk meg.

A túrát tízóraival nyitjuk a Gazdaházban, ha ehhez is csatlakozik, ennek költsége 2.800,-Ft.