A Darabos utca 39. szám alatti Kovács-ház úgy illeszkedik be Debrecen mezővárosias léptékébe, hangulatába, hogy közben kívül-belül a századforduló bécsi és francia díszítőművészetét tükrözi, mégse találnánk provinciálisnak, bármeddig néznénk. Az épület valóban nívós. Barta János (Pacsirta utcai kőműves) 1914-es terveihez köthető, stilizált növényornamensekből és geometrikus mintákból szerkesztett homlokzati díszítése, utóbbihoz igazodó ablak- és ajtókeretei, valamint filigrán fémmunkái Európát megjárt építtetőről és remek mesterekről tanúskodnak. A kertkapuzat színes üvegtáblái és a homlokzatról a folyosóra bekígyózó stukkódíszek pedig talán még többről: iparművészeti és valamiféle összművészeti igényről. Ritka szerencse, hogy az épület belső terei elhagyatott, málladozó állapotukban is őrizik eredeti részleteiket. A bécsi szecessziós díszű – Otto Wagner esztétikája szerint készült – ajtókeretek, a 112 évesnek, legalábbis bőven 1945 előttinek mutatkozó rézfogantyúk, díszítőfestések – és az egyik fürdőkád! – nehezen hihető módon maradtak meg a homlokzat mögötti két polgárlakásban. S ha már eddig megmaradtak, most már kötelességünk vigyázni minderre.

A Főnix Építészeti Dokumentációs Egyesület szervezésében, a megújulás jegyében kivételes lehetőséget kaptunk a tulajdonosoktól, hogy bejárjuk és kívül-belül megismerhessük ezt a romjaiban is gyönyörű, a felújítás kapujában álló házat.