A kultúrtörténet során alkotók és gondolkodók újabb és újabb generációi fordultak az antikvitáshoz inspirációért. Van ebben a rég letűnt korban valami, ami egyetemes módon képes megragadni képzeletünket, valami, ami miatt folyton visszatérünk hozzá. Egyfelől csodáljuk az emberi szellem nagyszerű művét, amit az antik filozófiában, irodalomban, építészetben és képzőművészetben létrehozott, másfelől elborzadunk, ahogy ennek az egykor virágzó kornak a romjait szemléljük. Eszünkbe juttatja, hogy minden emberi mű – legyen az bármilyen nagyszerű is –, pusztulásra van ítélve: végül minden Kronosz csillapíthatatlan étvágyának áldozata lesz. Ami egyfelől óriási vesztség, másfelől hihetetlen kincs is az emberi szellem számára - az ókor torzón maradt emlékei feltüzelik a fantáziánkat: vajon hogyan is lehetett?

Szécsi Lőrinc kompozíciói erre a kérdésre keresik a választ. A művek az antik zeneelmélet és az ókeresztény irodalom emlékei nyomán és hatására születtek, mégis rengeteg szállal kötődnek a kortárs zenéhez. Régi és új keveredése megmutatja azokat a párhozamokat, amik az antik kultúrát és minket összekötnek.

MŰSOR:
1. Szécsi Lőrinc: Egy útmenti forrásra
2. Dukay Barnabás: ...aludjatok...
3. Szécsi Lőrinc: Hellén kantáta
4. Dukay Barnabás: ...az enyém és értem van...
5. Szécsi Lőrinc: Ima

ELŐADÓK:

Rajk Judit - alt
Kéringer László - tenor
Tóth Ágnes - fuvola
Krulik Eszter – brácsa